Előadók

Közben egyetemre jártam és napi négy órában Nick Denton titkára voltam, aki akkor a Financial Times pesti tudósítója volt, ma New York-i blogmogul és megint nála dolgozom. De még ettől sem jött meg a kedvem, ám amikor az arany tízezreseket tojó Nick hazament (1994-ben járunk), én meg maradtam szegényen és elhagyatottan, hirtelen kipróbálásra érdemes opciónak tűnt az újságírás, főleg hogy Nick beajánlott Kereszty Andrásnál, a Népszava főszerkesztőjénél, mint „fiatal, dinamikus gazdasági újságírót”. Hahaha! Én becsületesen megmondtam Keresztynek, hogy a három darab narancsos horgászcikken kívül soha egy sort sem, meg hogy a gazdaságról fingom sincs, erre mosolygott és felvett, amiből az következik, hogy igazi látnok volt.

A Népszavánál töltött fél év alatt láttam a szerkesztőségben néha fegyverrel mászkáló Fenyő Jánost, ami klassz volt, de átmentem a Magyar Hírlaphoz, ahol nagy meglepetésemre maradtam gazdasági újságíró. Annyira, hogy elszipkázott a Világgazdaság, de a Hírlap később visszaigazolt, aztán szerkesztő lettem, még aztánabb fél évre elmentem Barcelonába kagylót főzni, hogy az index.hu-hoz térjek vissza. Itt töltöttem 12 szuper évet, életem legjobb éveit úgy szakmailag mint emberileg. Voltam gazdasági- és kultrovat-vezető, blogminiszter és politika szerkesztő, aztán 2012 végén számomra is váratlanul váltottam, hiába gondoltam azt, hogy az Index volt a legjobb dolog, ami a magyar sajtóval az én életemben történt, és eljöttem a Gawker Mediához megcsinálni a cink.hu hírblogot.